Jelenlegi hely

Indukciós fűtés

Az indukciós fűtés alapja az, hogy az energiaellátás elektromágneses indukcióval történik. Egy megfelelő méretű tekercset helyeznek a felfűteni kívánt fémalkatrész közelébe. Ezen magas és közepes frekvenciájú váltakozó áram halad át, ami szabályozható és modulálható intenzitású kóboráramot indukál ezekben az alkatrészekben.

A fűtés fizikai érintkezés nélkül következik be, és csak a kezelni kívánt fémalkatrészeket fűti fel. A folyamatot hőveszteség nélküli magas hatékonyságú átvitel jellemzi.

 

A létrejött áram behatolási mélysége közvetlen összefüggésben áll a használt generátor működési frekvenciájával. Minél mélyebb a behatolás mélysége, az indukciós áram annál inkább a felszínre koncentrálódik. Ebben az esetben az adott test fűtési homogenitása csak a hővezetés elvének köszönhetően érhető el, amely lehetővé teszi a hő mélységi átadását.

A kimeneti frekvencia csökkentésével meg lehet növelni az indukciós áram behatolását az alkatrészekbe. Ez az áram képes arra, hogy a test legbelső magját is elérje. Ez a jelenség a mágneses permeabilitáshoz és a kezelni kívánt anyag tartós szilárdságához kapcsolódik.

CEIA8

Az elektromágneses indukció jelensége ezért három fizikai alapelven nyugszik:

  1. Az energia átvitele az induktorról a fűteni kívánt testre elektromágneses mező segítségével.
  2. Az elektromos energia átalakítása hővé a Joule-effektusnak köszönhetően. A Joule-effektus azt mondja ki, hogy az elektromos energia mennyisége az elektromos áramerősség négyzetétől, annak az anyagnak az ellenállásától, amelyen az áram áthalad és az áram áramlási idejétől függ.
  3. Hőátvitel a testen belül hővezetés következtében.